Megint bőbeszédű leszek :)
Dolgozó Nő recepttár címkével szoktam ellátni azokat a recepteket, amit az egykor megjelent lapokból szeretnék megörökíteni. Aki még sosem hallott a Dolgozó Nőről, annak elmondom, hogy kb. a Nők Lapja romániai megfelelője, ami a kommunizmus idején jelent meg.
Most is a recepteket nézegettem az 1982 novemberben megjelent számban és rátaláltam egy igencsak érdekes cikksorozatra, aminek a címe: "Már a régiek is tudták".
Miért mosolygok? Mert igazából ilyenkor eszmél rá az ember, mennyire változnak az idők :)
Nemrég panaszkodtam, hogy Váncza úr a Zárdakifli receptjénél azt írta, hogy "adva hozzá, langyos tejel rétestészta keménységűvé gyúrjuk". Mennyi az
milliliterben, vagy deciliterben kifejezve? És milyen keménységű a
rétestészta? Én még sosem készítettem rétestésztát, ezért csak az ösztöneimben bízhattam, viszont annak idején egy ügyes háziasszonynak szinte kötelező volt tudni ezt (feltételezem).
Most pedig elolvastam az "Igen jó és olcsó ecet készítési módja" receptet, ami 1834 április 13-án jelent meg a Kolozsváron megjelenő Vasárnapi Újságban és mosolygok magamban :)
Idézem a receptet.
"Egy veder ecethez veszen az ember egy fertály mézet, felolvasztja kevés vízben, hozzá tölt egy kupa jó pálinkát és hét kupa vizet; mindezeket összekevervén gyengén befedett edénybe állni hagyja míg megéled és ecet válik belőle. Ily módon nagyon erős és tiszta ízű jó ecetre tehet szert a gazdasszony." (1834. apr. 13)
Fertály mézet? Mennyi az a fertály? Megkérdezem az édesapámat, ő azt mondja, hogy a fertály az negyedet jelent. De negyed miből? Szerinte kilóból :)
Kupa jó pálinkát? Hét kupa vizet? :)
Egy másik cikkben a nadrágnak való szövetfestésről volt szó.
"Végy régi rozsdás szegeket, s általában akármi rozsdaette vasat, tölts jó erős borecetet reá, s hagyd ázni 15 napig. Ekkor mártogass kefét ezen lébe, s a gyolcsat kifeszítvén, dörzsöld belé a festéket, arra vigyázván, hogy egyenlőleg kenődjék, s a szín ne legyen foltos. Az ily módon festett gyolcs nem csak nem veszti el a színét, sőt szebb lesz minden mosásra. Vasárnapi Újság (1836. szept. 18)"
Hát igen, amint mondtam, mosolygok, mert változnak az idők :)
.JPG)
Amikor a 80-as években még jártam piacra nagyapámmal, ő kupával mérte a lisztet, az egy 1 l-es fémcsupor volt. Legalábbis akkoriban. De találtam egy linket, ahol leírja a régi űrmértékeket, és ott 1,4 l-nek adja a kupát. A fertály szerintem szintén a kupára vonatkozhat, tehát a kupának a negyede.
VálaszTörlésBár talán mindegy is, ha ugyanazt az edényt használjuk etalonnak. Mint ahogy a bögrés sütiknél van. Ugye, 20-30 év múlva lehet ez is ugyanilyen megmosolyogtató lesz. :) http://mnl.gov.hu/bal_menusor/hasznalat/oktatas/mindenkinek/kerdezz_-_felelek/mertekegysegek/urmertekek.html
Köszönöm a linket.
TörlésJaj de jó :-), hát igen, régen az együttélő generációs időkben, volt kitől megtanulni a háztartás fortélyait. Ma más világ van, semmire nincs idő, csak a rohanás, rohanás.
VálaszTörlésEgyetértek, sajnos ez így van.
TörlésA fertáj, az ugye biztos, hogy negyed, mivel a német Viertel, azaz negyed szóból származik. Fertáj óra múlva visszajött, olvashatjuk a mesékben. Mézet kilóra mérnek, ebből gondolva, olyan kb. 250 ml mézről van szó. Szerintem a kupa méretét pintben lehetne legpontosabban megadni. Az pedig olyan 1,5 liter. Egy vödör átlagosan 15 liter volt, nagy. favödörre kell gondolnunk, így számításaim szerint: 250 ml méz, 1,5 l pálinka és 10,5 l víz jön össze. Ez bele is fér egy vödörbe, amit erjedés után, ahogy emlékszem még nagyszüleimnél egy kicsi fahordóban tároltak. Ebben mindig csak ecet volt és a legkisebb boroshordónál is kisebb volt. Tehát a 15 liter stimmelhet ennél is.
VálaszTörlésNagyon köszönöm Erika ezt a kis gondolatébresztőt!!! Jó volt keresgetni és eljátszani a gondolatokkal. :-))
Szívesen Gionetta, lehet még lesz ilyen bejegyzés és örülök, hogy örömmel olvastad :)
Törlés