A következő címkéjű bejegyzések mutatása: az elrontott süti meséje. Összes bejegyzés megjelenítése

Angyalbögyörőből köménymagos sajtos ropogós

2015. július 7., kedd · Posted in

... avagy ismét az elrontott süti meséje. Bevállalom, megmutatom, nem seprem a szőnyeg alá :)


A Szakácsmustra 11-ik fordulójára szerettem volna valamit készíteni. Lehet most sokan csúful fognak nézni rám, de nem vagyok Laci bácsi rajongó, nem sikerült neki megszerettetnie magát. Ennek ellenére kihívásnak vettem a dolgot, gondoltam akkor itt az ideje, hogy találjak egy receptet, amit elkészítem és szívesen el is fogyasztom. 

Az angyalbögyörőre esett a választás, amit Laci bácsi angyalbögyölőnek nevez. Kicsit furcsálltam, körül is néztem és inkább angyalbögyörő néven ismert. Gyerekkoromban hallottam róla, de sosem ettem, mi sosem készítettünk, tehát épp ideje lett volna kipróbálni.

Pofonegyszerű a recept, kell hozzá 50 dkg főtt burgonya lereszelve, 12 dkg liszt, 1 tojás, kevés só, ebből tésztát kell gyúrni, nudlit formálni belőle, megfőzni és ízlés szerint mákkal, mézzel, befőttel, lekvárral, vagy épp káposztával tálalni.

Megfőztem a krumplit, meghámoztam, lereszeltem, hozzáadtam a sót, a lisztet és a tojást és elkezdtem összedolgozni, de már előre láttam, hogy nem lesz jó. Tiszta ragacs volt az egész, fényévekre állt a gyúrható tésztaállagtól. Adtam hozzá még lisztet, de semmi hajlandóságot nem mutatott a massza. Valahogy megformáztam egy részét, feldaraboltam és sós vízben próbáltam megfőzni. Próbáltam, de ebből is egy nagy adag ragacs lett, így feladtam. 

Szerencsére kb. 10%-án főztem meg, így a többi megmaradt. Megint felmerült a jól ismert kérdés: "Most ezzel mit csináljak?" Nálam mindig az az első, hogy megpróbálom megmenteni a beletett alapanyagokat. Sok krumplis tészta recept létezik, így sacc/kb. adtam még hozzá sót, bőven sütőporos lisztet, amíg gyúrható masszát kaptam. Sütőpapírt tettem a tepsibe és kézzel beleegyengettem a masszát úgy, hogy kb. 1 ujjnyi vastag legyen. Megsóztam a tetejét, megszórtam köménymaggal és reszelt sajttal, majd addig sütöttem, amíg a sajt elolvadt és a teteje kezdett pirulni. 

Próbáltam rájönni, mi lehet az oka annak, hogy nem sikerült és egyetlen magyarázatot látok erre, mégpedig azt, hogy a mostani krumpli nem elég lisztes még, inkább ragacsos, ezért nem sikerült. A mennyiségeket betartottam, digitális mérlegen mértem, hajszál pontosan, tehát ott nem lehetett baj. És nem is a Laci bácsi hibája, ezzel tisztában vagyok.


Végül finom lett az eredmény, csak hát nem ezt szerettem volna :) Néha remekelek, de máskor pedig annyira elrontom, hogy 180 fokos fordulatot véve teljesen más lesz belőle. Az a szerencse, hogy kidobni még nem kellett semmit. Remélem ezután sem kell.

Az elrontott palacsinta története - második felvonás

2015. június 17., szerda · Posted in ,

Azért második felvonás, mert sajnos ez már a második adag palacsinta, amit szinte menthetetlenül elrontok. Az elsőről itt olvashattok. Van nekem jól bevált palacsinta receptem, de szeretek új recepteket kipróbálni. Ez is új recept szerint készült, de sajnos nem sikerült. Sehogy sem akart rendesen megsülni, esett szét az egész és ragadt oda.


Volt választási lehetőségem:
  1. kidobom az egészet
  2. megmentem és bevállalom azt, hogy esetleg nem sikerül semmit kihozni belőle és a sok alapanyag kárba vesz.
A másodikat választottam. Tudtam, hogy nem lesz könnyű helyrehozni, mert a palacsintatészta nagyon híg,  sok száraz anyag kell hozzá ahhoz, hogy összeálljon. Tettem hozzá még lisztet bőven, zabpelyhet, cukrot, kakaót és szórtam rá diót is. Végül is jó lett, de elkövettem egy hibát: nem tettem hozzá elég zsiradékot, csak az a 8 dkg olvasztott margarin van benne, ami a palacsintába kellett, ezért törik. De ettől eltekintve finom lett. 

Tanulság: egyelőre nem fogok palacsintát sütni. Elég volt.

Az elrontott palacsinta története

2015. február 24., kedd · Posted in


Az úgy volt, hogy palacsintát szerettem volna sütni. Gondoltam feltalálom a spanyolviaszt. Zabpelyhes palacsintát szerettem volna, összekészítettem az alapanyagokat egy  recept szerint, ahol azt írta, hogy ha nem daráljuk le a zabpelyhet, úgy is jó.
Ez volt a recept: 10 dkg zabpehely, 5 dkg tk liszt, 2 db tojás, 1 teáskanál sütőpor, 2 ek olívaolaj, 1 csipet só,  2 dl víz.

Jó darabos masszát kaptam, de hagytam állni 1 órát, hogy a zabpehely szívja magába a nedvet és puhuljon meg. Megsütöttem belőle két evőkanálnyit, de gyakorlatilag egy törékeny maszlag lett, és ehetetlen. Megmérgelődtem és betettem a többit a hűtőbe.

A következő gondolatom az volt, hogy kidobom az egészet. Aludtam rá egyet, aztán eszembe jutott, hogy akár ki is javíthatnám és meg is süthetném. Itt kezdődött a kihívás, mégpedig az, hogy mit tegyek bele ahhoz, hogy jó legyen.

Így legjobb belátásom szerint beletettem még kb. 10 dkg zabpelyhet (azért kb, mert csak úgy szórtam bele, amíg láttam, hogy felveszi a nedvet), 20 dkg cukrot, 10 dkg darabos diót, mégy 1 teáskanál sütőport, és 5 dkg margarint. Jól összedolgoztam, majd kekszet sütöttem belőle.

A formája nem valami szép, de nagyon finom :)

Az elrontott süti meséje :)

2014. július 13., vasárnap · Posted in , ,

... avagy hogyan lett lekváros tekercs helyett  lekváros, kakaómázas emeletes piskóta :)


Igen, amint említettem lekváros tekercset szerettem volna készíteni. Ki is szemeltem a receptet, el is készítettem, szépen meg is sült. Eddig minden menetrendszerűen zajlott. A baj ott kezdődött, hogy amikor kivettem a ütőből, nem úgy nézett ki, mint ahogy én azt elvártam tőle :) 

Elég hamar rájöttem, hogy nem jól választottam meg a tepsit. A jelek szerint nagyobba kellett volna önteni ahhoz, hogy laposabb legyen. Útólad minden világos ugye? :)  Szóval az eredményezett piskótalapot nem lehetett felcsavarni, annyira vastag volt. Elvágni sem lehetett, mert ahhoz várni kellett volna, amíg kihűl, de ha már kihűlt, nem lehet felcsavarni, mert törik, melegen nem lehet vágni, és egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy szép egyenletesen el tudom vágni. Szóval a tekercs variáns kútba esett. 

Mivel eléggé egyenletlen lett a lap, ezt a megoldást találtam: elvágtam hosszába három részre, szőlőlekvárt kentem a lapok közé, készítettem egy kakaós mázat és stílusosan (ez javában nagyzolás, gondoltam hátha valakit be tudok csapni úgy, hogy művészinek lássa) lecsepegtettem vele a sütit. A monotóniát elkerülendő, megszórtam színes cukorkával :D 

Most egy jó adag nagyképűséggel nevezhetném emeletes busznak, meg találhatnék neki valami elvont, artisztikus elnevezést, de inkább bevallom, hogy elrontottam a lekváros tekercset és ez lett belőle :)

Leírom a receptet is, mert nem azzal van a baj.

Hozzávalók a tésztához: 
  • 6 egész tojás,
  • 6 ek cukor,
  • 6 ek liszt,
  • 1/2 csomag sütőpor.
A töltelékhez:
  • szőlőlekvár.
A mázhoz:
  • 6 dkg cukor,
  • 2 ek kakaópor,
  • 2 ek víz, 
  • 1 dkg vaj.
A tojásokat habosra kavartam a cukorral, majd apránként hozzáadtam a sütőporos lisztet. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöttem. Én 20x30-as tepsit használtam. Nagyobb kell!!! Előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütöttem. Miután láttam, hogy kútba esett az eredeti terv, levágtam a széleit, három részre osztottam és hosszában elvágtam. Az első lapot megkentem savanykás szőlőlekvárral, rátettem a második lapot, azt is megkentem lekvárral és rátettem a harmadik lapot. igyekeztem egyenesre kihozni, ezért fordítva tettem egymásra a lapokat, de nem sikerült, mert a közepe elég púpos lett, de ezek után ez már csekélység :) Utána a 6 dkg cukrot, 2 evőkanál kakaót, és 2 evőkanál vizet kikevertem, majd lassú tűzön addig főztem, amíg a cukor el nem olvadt.  Rögtön belekevertem az  1 dkg vajat és  a süteményre öntöttem, majd megszórtam színes cukorkával.  

Kedves olvasók, ez volt az elrontott süti meséje :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
martinelli. Üzemeltető: Blogger.