David A. Kessler, MD - Muszáj annyit enni? - Hadüzenet a SÓ, a ZSÍR és a CUKOR ellen

2013. augusztus 4., vasárnap · Posted in

Lehet van olyan köztetek, aki már olvasta a könyvet, vagy tervezi elolvasni. Nos, aki nem ismeri, annak elmondom, hogy ez nem szakácskönyv, viszont szorosan kapcsolódik a blogom témájához, az egészséges táplálkozáshoz.

Engem nagyon érdekel ez a téma, ezért kértem a Park Kiadótól egy recenziós példányt, amit itt is köszönök szépen.

Nem leszek túl népszerű ezzel a sorozattal, amit a könyv alapján szeretnék indítani, ugyanis ez egy olyan téma, hogy nem szeretünk róla beszélni, beseperjük inkább a szőnyeg alá, sőt, le is tagadjuk, ha lehet. Ettől viszont a probléma nem oldódik meg, csak halasztódik, halmozódik addig, amíg talán már túl késő lesz változtatni. 

Fülszöveg:
Mi az oka annak, hogy nem bírunk gátat szabni étvágyunknak? Miért válik az evés sokszor szenvedéllyé? Vannak-e az ételben olyan anyagok, amelyek elősegítik az effajta függőség kialakulását? David A. Kessler beszédes és olykor döbbenetes példákkal mutatja be, hogy a modern élelmiszeripar úgynevezett hiperízletes ételei miképpen alakítják át az agy biokémiai folyamatait úgy, hogy kimondottan vágyjunk a zsíros, cukros és sós ételekre, noha ezek fogyasztása elhízáshoz és különféle anyagcsere-betegségekhez vezet. A szerző megszívlelendő tanácsai segítenek abban, hogy egészségünk érdekében újra átvehessük az irányítást evési szokásaink felett.

A könyv hat részből áll:
  1. Cukor, zsír, só
  2. Az élelmiszeripar,
  3. Kialakul a kondicionált túlevés
  4. A kezelés elmélete,
  5. Ételelvonó kúra,
  6. Vége a túltáplálkozásnak
Egy sorozatot szeretnék indítani a könyv kapcsán és minden fejezetről egy bejegyzést írni, összefoglalva  a fontosabb dolgokat és természetesen a véleményem fogja mindezt követni.

Remélem lesz majd köztetek olyan, akit érdekel a téma.

Fényes almás sütemény

Ez a sütit már megjelent a régi blogomon, itt. Most viszont nyári almával készítettem és fehér liszttel, a margarin helyett pedig vajat használtam.


Hozzávalók a tésztához:
  • 60 dkg finomliszt,
  • 1 tasak szárított élesztő,
  • 150 ml langyos tej,
  • 10 dkg cukor,
  • 2 tojás,
  • 20 dkg vaj,
  • negyed kk. só,
A töltelékhez:
  • 70 dkg reszelt alma (nyári alma),
  • 10 dkg cukor,
  • őrölt fahéj ízlés szerint (én kb. 2 kávéskanálnyit tettem hozzá),
  • zsemlemorzsa (hogy jól eltakarja a tésztát)
A tetejére:
  • 1 tojás felverve
A lisztet egy keverőtálba tettem, hozzáadtam a szárított élesztót, a sót, a cukrot és jól összekavartam. Belevágtam a vajat, majd hozzáadtam a langyos tejet jól összegyúrtam. Kb. 1/2 órát pihentettem meleg helyen.

Amikor a tészta már majdnem duplájára kelt, ketté osztottam úgy, hogy az egyik fele kicsit nagyobb legyen, mondjuk 60 - 40% arányban. Egy normális méretű tepsit kibéleltem sütőpapírral. A tészta egyik  egyik részéből akkora lapot nyújtottam, amekkora a tepsi alja és még kb. 1 ujjnyi az oldalain. Kibéleltem vele a tepsit, majd helyenként enyhén megszurkáltam villával. Erre a lapra annyi zsemlemorzsát szórtam, amennyi a lapot jól betakarta. Ehhez a nyári almához kicsit több zsemlemorzsa szükséges, mert a nyári alma sokkal vizesebb. Rátettem a reszelt almát egyenletesen elosztva, rászórtam a 10 dkg cukrot és a fahéjat.

Kinyújtottam a másik lapot is, akkorára, hogy a tésztát betakarja és ráhelyeztem a reszelt almára, szépen elegyengetve, hogy a szélein ne jöjjön ki az alma.

A tetejét megszurkáltam villával, utána megkentem a felvert tojással. Ettől lesz fényes, ahogyan a neve is jelzi. Előmelegített sütőben, lassú tűzönpirosra  sütöttem.


Romváry Vilmos - Fűszerek könyve

2013. augusztus 3., szombat · Posted in

Ismét egy könyvajánló bejegyzéssel jelenek meg ma a blogvilágban.

Nem szoktam szakácskönyveket vásárolni, mert annyi recept árad felénk manapság, hogy a szakácskönyveink nagy része használatlan, pontosabban tizedét sem készítjük el azoknak az étkeknek, amiket a szakácskönyveink kínálnak nekünk. A másik ok pedig az, sajnos, hogy ha egy recept szükséges, akkor könnyebb beírni a keresőbe a recept nevét és akár már képek alapján is választhatunk a receptek ezreiből.

Ennek a könyvnek mégis különösen örültem, mert úgy érzem nekem szükséges, van mit tanulnom belőle. Az elsődleges ok az volt, hogy sajnos, fűszerezés terén hajlamos vagyok leredukálni a használt fűszerek számát a megszokottra, holott rengeteg fűszer létezik. A másik ok az volt, hogy nem szeretem az előre elkészített, kevert fűszereket, mert majdnem mindegyikben megtalálható a glutamát, ami gyakorlatilag függőséget okoz és nagyon egészségtelen. (Sajnos ez a legtöbb felvágottban, húskészítményben és konzervben, előrecsomagolt élelmiszerben megtalálható). 

Tervezem bővíteni a használandó fűszerek skáláját, továbbá szeretném a kertben termeszteni valamennyit, természetesen amennyiben lehetséges. Receptek is vannak a könyvben, fűszerajánló és nem utolsó sorban pedig hasznos konyhai tanácsokkal lát el a szerző.

Idézek a könyv fülszövegéből: 
"Az izeknek és illatoknak szinte végtelen sora!  És vajon hol tartunk ma? Élünk-e a századokon át felhalmozódott fűszergazdagsággal?
Dr. Buga László, közismert orvosi tanácsadónk, e könyv ajánló oldalain nem éppen igenlő választ ad: „Ahogy a történelmi fűszerek között csatangolok, az az érzésem, hogy a hires magyar konyha sokféle ize napjainkban kissé elszegényedett, megkopott. Mintha a szakácsok és gazdasszonyok megfeledkeztek volna róluk.” A könyv szerzője még rá is dupláz: „Fűszereink nagy részét nagyanyáink nemcsak hogy ismerték, hanem kertjükben termesztették is. Ma azonban a boltban vásárolt borson, köményen, hagymán, petrezselymen, babérlevélen, majorannán kivül alig ismerünk más izesitőt.”
Nem használjuk ki tehát lehetőségeinket. A fűszerválaszték ma újra óriási, csak éppen nem tudunk róla. A könyv célja az, hogy részletesen ismertesse a kiváló, de elfelejtett, a meglevő, de helytelenül használt, az új és ezért még ismeretlen fűszerféléket és a fűszerezés tudományát. Olvasóink mindent megtalálnak itt, amit a fűszerekről, fűszerkeverékekről tudni jó: eredetüket, jellemzőiket, tulajdonságaikat, felhasználási lehetőségeiket, termesztésüket. Megismerkedhetnek a különböző pácokkal, mártásokkal, izesitőkkel, a fűszeres növényi ecetek összetételével, elkészitésével, használatával és tanácsokat kapnak fűszeres italok keverésére is.
A könyv harmadik kiadását a szerző jelentősen átdolgozta és kibővitette. Néhány új növényt közöl, részletesen tájékoztat a fűszernövények házi termesztésével és tartósitásával kapcsolatos teendőkről. A modern táplálkozáshoz jó tanácsokat adnak az újonnan megirt fejezetek: „Korszerű ételek – korszerű ételizesités”, „A méz, mint izesitő”, „Fűszernövények a szépség szolgálatában”. Mindezeken túl sok új receptet és ötletet találunk az átdolgozott műben.
Ajánljuk minden háziasszonynak, diétás étrendű embertársunknak, a vendéglők és nagy éttermek szakácsainak, konyhafőnökeinek és a vendéglátóipar más szakembereinek"

1985-ös kiadás, de szerintem meg lehet kapni, be lehet szerezni. Ajánlom mindenkinek!

Tükörtojás sült kenyérszeletben

· Posted in , ,

Hozzávalók személyenként:
  • 1 szelet kenyér,
  • 1 tojás,
  • pár szeletke sajt,
  • kevés vaj,
  • só.


A kenyér belét egyenletesen kivágtam, mondhatom úgy is, hogy ablakot vágtam rá. 


A sajtot vékony szeletekre vágtam.


A vajat megolvasztottam.


Megpirítottam rajta a kenyér egyik  oldalát,


 majd megfordítottam és megpirítottam a másik oldalát is.


Ezután az "ablak"-ba beleütöttem a tojást, 


ráhelyeztem a sajtszeletkéket, 


és visszahelyeztem a tojásra a kivágott darabot. Nem kell rányomni, belenyomni, mert akkor a tojás kifolyik a kenyérből. 


Amikor a tojás alja megsült, a szelet kenyeret óvatosan megfordítottam és még kevés ideig sütöttem, hogy jó piros legyen. 


És íme, így néz ki a tükörtojás sült kenyérszeletben.

Ötletes, jól mutat, finom és nem mellesleg laktató is. 

Mákos piskóta

2013. augusztus 1., csütörtök · Posted in ,

Megint mákos piskóta, mert a gyerekek imádják, mindig ezt kérik :)  Természetesen a képen látható süti dupla adagból készült!


Hozzávalók:
  • 4 egész tojás,
  • 25 dkg kristálycukor,2
  • 25 dkg liszt,
  • 12,5 dkg darált mák,
  • 1 vaníliacukor,
  • 1/2 csomag sütőpor,
  • 1 kávéscsésze víz.
A tojássárgákat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra kavartam. Hozzáadtam a mákot és összekavartam. Hozzáadtam a lisztet, amiben előzőleg elkevertem a sütőport és jól összekavartam, közben óvatosan adogatva hozzá a vizet. Majd végül kanállal beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjéket. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöttem és előmelegített sütőben megsütöttem.  


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
martinelli. Üzemeltető: Blogger.