Egészséges ételek - egészségesen elkészítve

A gyerekek kedvence, a mákos süti :) Most mákos kalácsot készítettem nekik. Ismét elnézést kell kérnem a tálalásért, de vidéken abból gazdálkodunk ami van és úgy, ahogy lehet. Ebből az adagból 2 db kalács készül. Nekem nem volt két kalácsformám, így a nagy tepsibe tettem. Végül is jó lett, nem hasadt ki csak nincs meg az a kalács formája. 

Kevés langyos tejhez hozzáadtam 2 kk cukrot és felfuttattam benne az élesztőt. A lisztet egy tálba tettem, hozzáadtam a puha vajat, a többi cukrot, a sót, a két tojást (amit előzőleg kissé felvertem), hozzáadtam az élesztős tejet és a többi langyos tejjel könnyű tésztát gyúrtam. Letakarva meleg helyen duplájára kelesztettem. 

A megkelt tésztát két részre osztottam.  Mindegyik részt még további három részre osztottam, amit téglalap alakúra nyújtottam. Mindegyiket megkentem felvert tojásfehérjével, rászórtam a cukorral összekevert darált mákot, felcsavartam és hármasfonással összefontam. Két kalácsot kaptam végül, amit sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem és megkentem tojássárgával. Közepes lángon, előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Megint harmonika kenyér. Aki már sütött a családnak, az tudja, hogy nem lehet jóllakatni vele a társaságot és állandó menü lesz ezután az étlapon. 

Előre elnézést kérek a tálalásért. Vidéken készítettem és ott nincs meg minden, ami egy szép tálaláshoz szükséges. A sütéshez sem, mert nem volt két egyforma kalács formán, így egy 12 literes kerek lábast használtam. Most már megszoktam, hogy egy kis leleményességgel mindent meg lehet oldani. Kérem nézzétek el nekem a képen látható sütőpapírt:)

Hozzávalók:

Az élesztőt felfuttattam 350 ml langyos vízben, amihez hozzáadtam két kávéskanál cukrot.  A lisztet egy tálba tettem, hozzáadtam a sót, a tojást és a négy kanál olajat, majd a felfuttatott élesztőt, és végül a maradék vizet. Jól összedolgoztam, addig, amíg egy jó, nem ragadó tésztát kaptam. Egy órát letakarva, meleg helyen pihentettem amíg duplájára kelt. Ekkor kevés liszt hozzáadásával átgyúrtam, négy részre osztottam és minden darabot téglalap alakúra nyújtottam. Elhelyeztem rajta a juhtúrót, az apróra vágott  szalámit és a paprikát. A szélét megkentem olíva olajjal, összehajtottam, a tetejét is megkentem olíva olajjal és felszeleteltem. Sütőpapírral kibélelt kerek lábasba helyeztem a szeleteket egymás mellé. Az olaj arra jó, hogy nem engedi a szeleteket összeragadni, vagyis sütés után könnyen leválaszthatók egymásról. Ettől harmonika kenyér. Miután elhelyeztem minden szeletet, még 15 percet pihentettem letakarva, meleg helyen. Aztán előmelegített sütőben, lassú tűzön megsütöttem (kb. 45 – 50 perc). 

A láncjáték lényege a mi esetünkben, hogy a jelentkezők, a bejelentkezés sorrendjében az utánuk következőnek küldenek ajándékot, meghatározott időn belül. Részletek ITT.

Leszedettem a (bio, nem vegyszerezett) körtét a fáról. Megmostam, lehajaztam, négybe vágtam  és kivágtam a magházát. Nagyobb darabokra vágtam és feltettem főni. Hozzáadtam a fűszereket és kavargatás mellett puhára főztem. Nagyon édes, aromás körte a miénk, ezért cukrot nem adtam volna hozzá, de a kilós dzsemfix tartalmaz cukrot is, direkt így van csomagolva. Ehhez a 6 üvegnyi lekvárhoz hozzáadtam  kb. 2 ujjnyit a csomagból. Összekavartam, hagytam még 5 percig főni, aztán kiszedtem belőle a fahéjat és jól kimosott üvegekbe tettem. Két celofán között szalicil módszerrel lekötöttem, majd száraz dunsztba hagytam kihűlni.

Igen, így van. Egy egész más világba csöppentem. Nem gasztro, nem a smink, haj, körömlakk vagy fashion világa.

Én egy olyan családban nőttem fel, ahol mindenki szerette, becsülte és értékelte a könyvet, és természetesen teszi még most is,  beleértve azokat is, akik az élet akkori nehézségei miatt csak azt a kötelező 7 osztályt tudták kijárni. Nagymamám a háború idején négy gyereket nevelt szinte egyedül, éjszaka varrt, nappal gyereket nevelt és háztartást vezetett. A szűkölködés ellenére is jutott pénz egy-egy könyvre. Mindig szeretett olvasni, azt már csak zárójelben említem, hogy a szemüveglencséje −18 – as volt. Rengeteg verset, éneket tudott. Megtanított bennünket is a szépre, a jóra. Vigyázott arra, hogy szépen beszéljünk, gyarapítsuk a szókincsünket.

Gyerekként én sem voltam különb (gondolom). Sokszor unalmasnak tűnt az olvasás, nem volt türelmem hozzá. Emlékszem mindig olyan könyveket választottam, amiben sok volt a párbeszéd. A hosszú, nehézkes leírások untattak, többször előfordult az is, hogy átugrottam őket. Aztán „megjött az eszem”, elkezdtem én is rendszeresen olvasni, aztán később könyveket vásárolni (hiába, fel kell nőni a feladathoz). A szüleim próbáltak rávezetni az irodalomra, a tartalmilag értékes könyvekre. Tiniként inkább a krimik érdekeltek, bármennyire is tiltották tőlünk. Persze a papa bevallotta, hogy annak idején ő is a krimit „falta” és tőle is tiltották. Most már ezzel az ésszel valamennyiben igazat adok neki. A krimi is jó, érték, de nem kell leragadni a kriminél.

Azt is el kell mondanom, hogy én egy olyan országban nőttem fel, ahol hosszú éveken keresztül napi 3 óra adás volt a tévében, ami 1 óra híradóból állt, amiben az államelnököt dicsőítették, aztán következett valami pocsék film, ami többnyire a kommunizmus építéséről szólt. Ezek mellett bőven maradt idő olvasásra. Magyar könyveket nem nagyon lehetett kapni, de azért mindig megtaláltuk a módját annak, hogy beszerezzünk, kölcsönkérjünk vagy könyvtárból kikölcsönözzünk könyveket.

Mára már rengeteg könyvünk van, nem tudom pontosan mennyi van, de azt igen, hogy egy festés alkalmával két napra volt szükséges ahhoz, hogy visszategyünk minden könyvet a polcra. Ha költözni kellene, a ruhákat egy-kettő összepakolnám, de a könyvekkel bizony nagy bajban lennék.

Az olvasott téma korfüggő, ezzel tisztában vagyok és ez így van rendjén. Az ember változik, változnak az ízlései is. Most már inkább érdekel a történelem, a leírások, a kutúra stb.

Kb. másfél éve vagyok blogger. Kezdtem a fogyis világban amiről nagyon rossz véleményem van és kiléptem belőle. Folytattam a gaszto világgal, aminek most is tagja vagyok. Szeretem, csinálom, de nem ez vezérel. Pontosabban nem azért sütök – főzök, hogy legyen mit kitenni a blogra. Van olyan, hogy hetekig nem készítek újat és egy ideig szünetel a blogírás. Annyira nem érdekel, hogy állandó új kihívások után nézzek csak azért, hogy mindig újat tudjak mutatni. Nálam az egészséges ételek vezetnek, ezért sok minden hiányzik a blogról. Én ennyit tudok nyújtani a gasztro blogger világnak.

Nemrég nézelődve a blogger világban egyre több könyves bloggal találkoztam. Láttam, hogy egy egész nagy társaság. Nagyon szép blogokra bukkantam és nagyon megtetszett.

Sajnos ebben a rohanó világban egyre kevesebb az időnk, ez tény. Viszont az a mondás is igaz, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja. Beismerem, sokszor könnyebb bekapcsolni a tévét és nézni, vagy hallgatni, mert nem annyira megerőltető, mint az olvasás. A tévé is fontos és kell, hisz sok mindent megtudunk onnan, viszont tudni kell megválogatni azt, amit megnézünk. Rengeteg a szemét adás, a manipuláció és könnyen áldozatul lehet esni, rabjává lehet válni. Én is szeretem a filmeket, de mértékkel.

A másik aggasztó jelenség, amit észre lehet venni manapság az az, hogy sajnos, ha így folytatjuk, hamarosan nem fogunk tudni beszélni, még az anyanyelvünkön sem. Egyesek tudják, mások most fogják megtudni rólam azt, hogy kissé allergiás vagyok a nem helyes beszédre. Lehet, hogy ezért most többen negatív véleménnyel lesznek rólam, de vállalom. Itt vagyok, meghallgatom a kritikát is, nem fogom kitörölni. Fórumokon szoktam látni (de a való életben is bőven akad rá példa) ilyeneket: csiripöri, koviubi, melegszenya, noki, sali stb. Most csupán a gasztro „szókincsből” idéztem, de sajnos tudnám még sorolni (lábcsi, szemcsi, naci, kecó, teló, telcsi, fülcsi, fürcsi, pálesz stb.) Persze, néha jó poénkodni, de sajnos vannak olyanok, akik csak így képesek beszélni, mert másképp nem tudnak, kimondani a szavakat teljes egészükben nagyon megerőltető. Részemről ez nem helyes és igyekszem távol tartani magam ettől a „műfajtól”, sőt, a gyerekeket is erre tanítjuk.

A fent említett csiripöri-koviubi világhoz képest a könyvbloggerek világa egy virtuális paradicsom. Nagyon értékelem azt a szókincset, amit ott lehet találni, sokat lehet tanulni belőle. A másik előny az, hogy nagyon nagy a kínálat, mindenki mást olvas és mutat be, így nagyon sok értékes könyvajánlóról lehet olvasni. Nagyon megtetszett ez a világ és nemrég elhatároztam, hogy én is indítok egy könyves blogot, amin azért lesz filmbemutató is.

Most mielőtt még valaki félreértene, pontosítok: nem a könyves blogomat szeretném itt nagy hévvel reklámozni, hanem megosztani az olvasóimmal azt, ami mostanában foglalkoztat és egyben kicsit lobbizni amellett, hogy ők is bekapcsolódjanak a könyvbloggerek világába. Tudom, ez is időt vesz fel, de nem kell minden nap foglalkozni vele, ez egy hosszú lejáratú dolog. Ha valaki olvas és értékeli a könyvet, az hátha kedvet kap megosztani velünk a véleményét.

A könyv  számomra egy igazi és örök érték marad. Igyekszem időt szakítani az olvasásra is, még akkor is, ha naponta csak 2 oldalt tudok elolvasni.

Köszönöm, hogy elolvastad és remélem lesz hozzászólás is (még akkor is, ha kritikus). :)