... vagy csihányleves, ahogy felénk
mondják. Ez is egy gyerekkori kedvenc. Nagyon sokszor volt
nálunk ez a leves ebédre, de azóta sajnos nem
készítettem. Most próbáltam elérni
az akkori ízt, de nem sikerült. Konzultáltam a
tesómmal, ő eresztékre tippelt, és
rántásra és végül nekem lett igazam,
de ez sajnos eresztékkel készült. Így is
nagyon finom, de van még a fagyasztóban és a
következő adag már rántással lesz, úgy,
mint régen. Sokan meg nem ennék semmi pénzért,
de nagyon finom és főleg értékes anyagokat
tartalmaz a csalán.
Hozzávalók:
- fél kiló csalán,
- személyenként 1 tojás + 1 egész tojás,
- 1 csésze tej,
- só,
- pár cikk fokhagyma.
A csalánt (kesztyűvel) jól megmostam, majd bő vízben feltettem főni. Kb. 10 - 15 percig főztem, és leöntöttem a levét. Felöntöttem ismét vízzel, hozzáadtam a fokhagymát, a sót és puhára főztem. A fővő levesbe egyenként beletörtem a tojásokat és megfőztem. Egy tojássárgából és a tejből habarást (eresztéket) kavartam, majd miután levettem a levest a tűzről, hozzáadtam és jól elkavartam. Nagyon finom és egészséges.
A testvérem főzeléket szokott belőle készíteni, de én még sosem ettem belőle. Egyszer illene azt is kipróbálni.
A testvérem főzeléket szokott belőle készíteni, de én még sosem ettem belőle. Egyszer illene azt is kipróbálni.
Én is ettem gyerekkoromban csalánt, levesnek és főzeléknek is. Úgy készült, mint a komlóleves, füstölt hússal és rántással, habarással. Csak kora tavasszal, a friss, még nem csípős hajtásokból készült. Én még nem főztem... pedig finom eledel.
VálaszTörlésKomlólevest ettünk mi is gyerekkorunkban, de én még nem készítettem, bár szeretném most is :)
Törlés