Most kicsit bőbeszédübb leszek, előre szólok :)
Nagymamámtól örököltem a Váncza Kincses Receptkönyvet és anno azt mondtam, hogy rendre megsütöm az összes süteményt belőle, mind a 100-at. Jó néha emlékezni azokra az időkre, amikor nem azt mondták hogy "fini a süti", hanem azt, hogy "igen finom sütemény".
A zárdakifli olyan rejtélyesen hangzott és ráadásul nem láttam elárasztani a gasztro blogoszférát, így erre esett a választásom. Na jó, ez nem épp így volt :)
Igazából megkérdeztem itthon, hogy mit süssek: zárdakiflit, vagy Kossuth-kiflit?
- Egyiket sem ismerem, milyenek ezek? - jött a válasz.
- Nem számít, csak válassz egyet. - erőltetem én.
- De hogy válasszak, ha azt sem tudom mi van bennük?
- Nem lényeges, a neve alapján egyet válassz ki.
- Jó, akkor legyen zárdakifli, hogy ne legyen Kossuth-kifli!
Titkon reméltem, hogy ez lesz, mert tetszik a neve :)
A recept a képen látható, de azért leírom a kép alá is.
1/2 kg lisztet 1 csomag Váncza-sütőporral elkeverünk, azután 2 egész tojást, 3 dkg cukrot és kevés sót adva hozzá, langyos tejel rétestészta keménységűvé gyúrjuk. 25 dkg vajat 1 - 2
dkg liszttel jól eldolgozunk s helyezzük a fenti tészta közepére, melyet azután összehajtva ismét nyujtunk és hajtunk legalább 5 - 6-szor, mint a vajastésztát. 10 perces pihentetés után a tésztát
végleg kinyújtjuk 1/2 cm vastagra s háromszögalakúra vágva, a következő
töltelékkel kenjük meg: 2 tojás fehérjéből vert habhoz
15 dkg porcukrot, 10 dkg darált diót és 1 citrom reszelt héját keverünk.
A kifliket sütés után még melegen vanilincukorral szórjuk meg.
Ezt mondja Váncza úr, ezt tanácsolja az ügyes kezű háziasszonyoknak, lányoknak :)
El is kezdtem ügyesen a tészta gyúrását és rögtön az elején meg is érkeztem az első akadályhoz: "adva hozzá, langyos tejel rétestészta keménységűvé gyúrjuk"? Mennyi az milliliterben, vagy deciliterben kifejezve? És milyen keménységű a rétestészta? Én még sosem készítettem rétestésztát. És mivel senki nem válaszolt a kérdéseimre, megmelegítettem kb. 300 ml tejet, gondoltam majd, ha még kell, melegítek és adok hozzá.
Ezt mind beledolgoztam és úgy nézett ki, hogy jó tészta lesz. Elkezdtem kinyújtani, hogy aztán tudjam rákenni a margarint. Az a megoldás, amit a recept kínált, nem nagyon tetszett, így elhatároztam, hogy majd kenegetem rá egyenletesen, ahogy hajtogatom. El is kezdtem, kb. kétszer tudtam megkenni és összehajtogatni és már annyira nehéz volt, hogy nem bírtam tovább. Szerintem igen kemény volt a tészta, és mivel margarint használtam, hiába volt puha, nehezen lehetett vele dolgozni. Hívtam segítséget és átpasszoltam a nyújtást, én már csak irányítottam a munkát és kenegettem. A hajtogatástól megpuhult kicsit, mert a beledolgozott margarin megpuhította a tésztát.
Azt már tudtam, hogy nem fogom a receptben leírt tölteléket használni. Karácsonyra már volt diós kalács, elég volt. Helyette lekvárt szerettem volna használni. Nekem valahogy ezek az apró sütemények savanykás lekvárral jobban ízlenek, meg aztán láttam, hogy sok lesz az én tésztámhoz az a diós töltelék.
A kinyújtott tésztát háromszögekre osztottam, de már előre láttam, hogy nem lesz se egyforma, se jó, de már nem volt mit csinálni. Egyengettem, formálgattam őket, megkentem mindegyiket lekvárral és felcsavartam. Az első tepsi olyan kiflivel telt meg, ami az első képen látható és azok még a szebbek, a többi még nyomorékabb.
A második tepsire való tésztát összegyúrtam ismét. Akkor már könnyen tudtam vele dolgozni, mert már megolvadt benne valamennyire a margarin. Kerek tésztát nyújtottam és hosszú háromszögeket vágtam belőle, megkentem lekvárral és felcsavartam, de nem hajlítottam meg öket kifliformára. Egyenesen hagytam őket, mint ahogy a második képen látható. A lekvár persze így is kifolyt belőlük.
Porcukorral szórtam meg őket.
Az első sütés nagyon finom. Ropogós, leveles tészta lett, tényleg. Nem néz ki jól, de az íze kárpótol. A második már nem annyira finom, mert sok tészta lett egymáson és nem ropogós.
Ezután arra gondoltam, hogy máskor beledolgozom a vajat, vagy a margarint, hogy könnyebb legyen vele dolgozni, de az a megoldás sem jó, mert látta, a
Sarokkonyha blogon, hogy úgy nem lesz leveles.
Legközelebb puha vajat fogok használni és úgy fogom kenegetni, mint a tepertős pogácsát és hajtogatni. Remélem úgy könnyebb lesz.
Szóval a formázást még tanulnom kell, mert abban kétbalkezes vagyok. A zárdakifli viszont tényleg finom :)
