Ezt a fajta szilvát gyerekkorunkban "fosos szilva"-nak neveztük. Őseink azt mondták, hogy azért, mert ettől aztán futni kell (hasmenést okoz), de szerintem inkább azért, mert igazából nincs olyan húsa, mint mondjuk a besztercei szilvának. Tavaly már készítettem dzsemet ebből a fajtából, akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy ez a fajta szilva nyersen nagyon finom, édes, főve, sülve viszont savanyú. A tavalyi "lelőhelyen" sajnos az idén nem termett, de a két ház közötti fáról le tudtam szedni annyit, hogy megérje befőzni.
Hozzávalók:
- 1,7 kg szilva,
- 0,5 kg cukor,
- 1 dzsemfix.
A szilvát jól megmostam, eltávolítottam a szárát és a magját, majd feltettem főni. Folytonos kavargatás mellett főztem kb. 1,5 órát. Hozzáadtam 0,5 kg cukrot, (mert elég savanyú volt) és egy dzsemfixet. A tűzről levéve üvegekbe töltöttem és száraz dunsztba tettem másnapig.
Nem a legkiadósabb gyümölcs, de örültem neki, mert egy egész más ízvilágot képvisel, ráadásul bio. Kicsit emlékeztet a barackra, de mégis szilva.
