Elnézést kérek, amiért ez a leves nem felem meg a blog mottójának :) Ezt nosztalgiából készítettem el és azért, hogy megörökítsem.
Régebb ezt a levest készítették és tálalták a betegnek, de azon kívül, hogy köménymag van benne, semmi köze az egészséges táplálkozáshoz. A köménymag jó a gyomorbántalmakra, gátolja a puffadást, de ez a sok liszt és zsír, amit én végül mellőztem (mármint a zsírt, olajat), egyáltalán nem egészséges. Nagyanyáink étele, mi anno a pirított kenyérkockát szerettük belőle, a leves nem nagyon smakkolt nekünk :)
.JPG)
Hozzávalók 2 személyre:
- 2 kk köménymag,
- 1 nagy fej hagyma,
- 2 ek liszt,
- 1 kk pirospaprika,
- fejenként 1 szelet kenyér felkockázva és kevés olajon megpirítva,
- só,
- víz.
A köménymagot a hagymával annyi vízben, hogy bőven ellepje, egy kis csészében jól kifőztem, majd a levét leszűrtem. Egy teflon lábasban 2 ek lisztből száraz rántást készítettem: folyamatos kavarás mellet megpirítottam kicsit a lisztet, majd hozzáadtam a pirosparikát és ismét folyamatos, csomómentes kavarás mellett felöntöttem vízzel. Van aki olajosan készíti, de az sem egészséges, fölösleges az olaj. Utána a rántást és a köménymaglevet egybeöntöttem és hagytam a lisztet kiforrni, majd sóztam, hogy kész leves legyen. Kevés olajon (itt is spóroltam) megpirítottam a kenyérkockákat. Tálaláskor a leveshez kenyérkockát adunk, így fogyasszuk.
Hát én azt mondom, ez sokkal egészségesebb, mint sok mai étel. Én kimondottan szeretem a köménymaglevest, zsíros ételek, disznóvágás után, mindig ilyet készítünk.
VálaszTörlésEzt a levest elég gyakran szoktam én is főzni mert nagyon szeretjük. Szoktam pirítani kenyeret hozzá de én nem szeretem hozzá. A napokban fedeztem fel hogy nem találtalak a névsorban valahogy eltüntél, de jöttem vissza!
VálaszTörlésÉrdekes, hogy különböznek a vélemények :) Én sokat főztem, amikor édesanyám beteg volt, mert nem sok mindent tudott enni, de azóta se. Ezt is csak mutatóba :)
VálaszTörlésÉva, örülök, hogy "megkerültem" :)
Mi kimondottan szeretjük a köménylevest, még a gyerekek is. Én egészségesnek tartom, többnyire ünnepek után szoktam főzni, amikor már elegünk van a húsból.
VálaszTörlés